2017. május 8., hétfő

Tárkonyos grízgaluskaleves sonkalében kolbásszal

Az az igazság, hogy mi Erdélyben annyira szeretjük a tárkonyt, hogy egy-kettőre beleaprítjuk bármilyen ételbe, de az is igaz, hogy ez a fanyar ízű fűszernövény nagyon illik a sonka főzése után maradt füstös ízű, sós léhez. A sonkalé pedig olyan főzés után maradó "termék", amit halálos vétek elöteni, elprédálni, mert kitűnő alaplének szolgál különféle levesekhez. Így többek közt a képen látható grízgaluskás, maradék párolt kolbásszal készülő tárkonyos leves kiváló alapja lehet. A leves egyébként maradékhasznosító étel, hiszen mindaz, ami szükséges hozzá, olyan alapanyag, ami a húsvéti ünnepek után maradhat egy háztartásban. Az ételt egyébként elkészítettem a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjában is, itt megnézhetitek a felvételt.

2017. május 7., vasárnap

Áfonyás macaron

Még a tél végén volt a lányommal közösen egy nagy macaron-projektünk, amikor eldöntöttük, hogy na most aztán addig csináljuk, amíg kikísérletezzük a tutibiztos receptet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy legalább két hónapon át amikor annyi időnk volt, bekevertünk egy adag macaront, megsütöttük és aztán levontuk a következtetéseket. Szerencsére tojásfehérjénk volt, a jó sütő is adott volt, csupán idő kellett, meg néhány egyéb hozzávaló és máris lehetett a macaront sütni. Több receptet is kipróbáltunk, de a sok közül a leghitelesebbnek a Fördős Zé blogján közzétett bizonyult - legalábbis számunkra ez volt az a leírás, ami a legtöbbet elárult a macaron-készítés rejtelmeiről, és ami szerint valami olyasmi lett belőle, ami még a macaronhoz is hasonlított. Ami pedig a tapasztalatainkat illeti, nos, az tömören annyi, hogy a macaron az elképzelhető legszeszélyesebb sütemény, amivel valaha is találkoztam. Ettől függetlenül ezután is fogunk macaront készíteni - reméljük egyre több sikerrel és egyre kevesebb rontással.

2017. május 5., péntek

Húsvéti maradékokat dolgoztam fel

Jé, most látom, hogy ez a kisfilm kimaradt a sorból, és eggyel korábban kellett volna beblogolnom! No, de sebaj, ami késik az nem múlik, beblogolom most. Igaz, hogy ez az adás közvetlenül húsvét után volt, és eléggé ünnepi jellegű, de hátha van még valakinek pl. lefagyasztott sonkaleve, vagy még sonkája, aminek felhasználásához nincs ötlete, akkor annak pont jól fog ez a poszt. 

2017. május 3., szerda

Soklapos zserbó, ahogyan én szoktam

Előreláthatólag ez a nyár sem fog elmúlni úgy, hogy ne sütnék valamelyik barátomnak, kedves ismerősömnek valamilyen családi eseményére. A zserbó egyike azon sütiknek, amik a környezetemben nagyon népszerűek és kedveltek, és barátaim nagyon szeretik az én változatomat. Pedig semmi különös titka nincs, csupán annyi, hogy én nem szoktam kispórolni belőle semmit, magyarán belerakok mindent, ami jár bele, nem úgy mint sok - magát híres sütőasszonynak tartó - személy, akik a nagyobb nyereség reményében a hozzávalókon spórolnak. Az ilyesfajta huncutságoknak sosem voltam a híve, a zserbó esetében pedig a csalafintáskodás igencsak megbosszulja magát. A zserbó egyébként Gerbeaud Emil francia curkász nevéből ered, amiről Csíki Sándor blogján lehet olvasni bővebben.

2017. május 1., hétfő

Fatányéros többféle húsból friss fantáziasalátával - Vendégposzt

A majális valamikor az átkosban - amikor még kötelező módon részt kellett venni az erre az alkalomra szervezett felvonuláson - nálunk, Gyergyószentmiklóson két hideg miccset és egy meleg sört jelentett, amit a Négyesnél, hosszú sorállás után lehetett elfogyasztani. Ma már nem kell értelmetlen felvonulásokon résztvennünk, majálisozni, kertipartizni viszont szeretünk jó baráti társaságban. S ha már majális és kerti parti, akkor érdemes grillezni is! Korábbi bejegyzésemben Szikszay Laci régi cimborám megmutatta, hogyan is kell ezt művészien csinálni, itt most részletesen leírtam a "titkos" Szikszay-féle pác receptjét is. Igaz ugyan, hogy kissé késő most hozzáfogni pácolni, de Lacika szerint a húsokat a saját ízük miatt érdemes grillezni, ehhez pedig nem kell agyonfűszerezni, bőségesen elég a só és a bors. A háttérben lévő fantáziasalátát párja, Orendi Enikő készítette, s bár a kisfilmben azt mondta, visznylag későn került kapcsolatba a salátafélékkel, kiderült nagyszerűen kombinálja az ízeket és jó ismerője a különleges zöldfűszereknek.

Szikszayval grilleztünk



Szikszay Lacikát kb. negyven évvel ezelőtt egy izgága, gyors beszédű, nyurga fiúnak ismertem meg Csíkszeredában az akkori Matematika-Fizika Líceumban - mai Márton Áron Gimnáziumban -, akinek vágott az esze, mint a beretva és gyönyörűen rajzolt. Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi együtt még grillezni is fogunk, ráadásul kamerák előtt, minden bizonnyal mindketten könnyesre röhögtük volna magunk. Pedig így történt, és itt a bizonyíték is! Lacika azóta műépítész lett, munkáját nagy hozzáértéssel és felelősségtudttal végzi, bizonyíték rá a csíkszeredai és székelyudvarhelyi takarék pénztárok (CEC-bank) épületei. És hát természetesen, azóta kreativitását, leleményességét a sütés-főzés terén is kamatoztatja, amint a mellékelt kisfilmben is láthatják. Párját, Orendi Enikőt sokkal később ismertem meg, azt hiszem egy osztálytalálkozó alkalmával, személyében egy olyan nőt ismertem meg, aki pompásan kiegészíti Lacit. Enikőről még tudni kell, hogy nem csak pompás salátákat, de bámulatra méltó süteményeket is tud készíteni, de erről majd egy későbbi alkalommal bővebben is beszélek.

2017. április 30., vasárnap

Karalábéleves bulgurral

Egyik kedvenc levesem a karalábéleves, amit többféle változatban készítek, többek közt húsgombóccal is. A húsgombócos verzió igazi vasárnapi fogás, de a húsmentes változat sem megvetendő. Ez utóbbit azért szeretem nagyon, mert ebben igazán jól tud érvényesülni a karalábé jellegzetes íze, amit még hangsúlyozhatunk is, egy kis pirítással. A fenti leves épp ilyen, és a minap ez volt az ebédünk - a menyecském szerette, a fiam nem, mert ő nem szereti a főtt karalábét.

2017. április 29., szombat

Kissolymoson nagy bográcsban főztünk



Nagy üstben főztünk Kissolymoson valamikor április elején Simonfi Ildikó kolléganőmmel annak apropóján, hogy gyümölcsfacsemetéket ültettek a faluban. Az akciót Csata Orsolya, a Hargita Stúdió főszerkesztője kezdeményezte, annak a kis tévészerkesztőségnek a vezetője, amely készíti a Székely Konyha Magazint. Ugyebár, mint a műsor háziasszonya illett kiállnom a főszerkesztőm mellett, így hát sokat nem teketóriáztam, egyből elvállaltam a főzést. Azt kértem csupán, hogy Ildikó kolléganőm jöhessen segítségnek, hiszen "régi motoros" és a közös főzést sem tegnap kezdtük. Pityókás tokányt főztünk minden jóval ellátva, volt benne füstölt császárszalonna, sertéslapocka, kolbász, száraztésztát is tettünk bele, amin kicsit csodálkoztak a helybéliek, de végül ők is jónak találták. Mondanom sem kell, utolsó cseppig elfogyott. A filmben egyébként fontos emberek beszélnek a kalákáról és a faültetés lényegéről - érdemes meghallgatni őket!

Csodakifli - Vendégposzt

Ezt a csodakiflit az ülkei Demény Tündével sütöttük még húsvét előtt, de úgy döntöttem, beblogolom, hiszen számos családi esemény várható májusban, amelyeken jól fog a sütemény. Ugyebár ekkor vannak a ballagások, elsőáldozások, van, ahol a konfirmálás is ebben a hónapban van, de lehetnek érettségi-találkozók, kortárs-találkozók, sőt lakodalmak és keresztelők is. Ezek az események a legtöbb család életében vendégeskedéssel járnak, a vendégfogadásra pedig nincs jobb falnivaló, mint a sütemény. Tünde sütije pedig nagyon finom, és elkészítését videón is megnézhetitek.

Demény Tündével sütöttünk Ülkén




Húsvét előtt Demény Tündénél forgattunk Ülkén és nagyon finom süteményeket sütöttünk az ünnep apropóján. Ülke egy nagyon kicsi falu, a Székelyudvarhelyhez közeli Oroszhegyhez tartozik, lakossága mindössze 300 lelket számlál. Tündét régóta ismerem, mint az ülkei Ü.S.T.B.E. csapat egyik tagját, viszont mostanig nem tűnt fel, hogy ebben a szerény fiatalasszonyban mennyi tudás lakozik. Viszont forgatás előtt nekem föltétlenül valaki alany Udvarhely környékéről kellett, és ajánlatért ezúttal Ilushoz fordultam, aki Tündét ajánlotta. Pompás sütiket készített, fogunk még nála forgatni.

2017. április 23., vasárnap

Indiáner

Ezt a sütit már rég be kellett volna blogolnom, hiszen még valamikor március végén készítettük a lányommal édesanyám név-, illetve szülinapjára. Igazából az úgy volt, hogy valami olyan sütit szerettünk volna készíteni, amivel megörvendeztetjük, így esett a választásunk az indiánerre, hiszen a régi időkben - amikor édesanyám még a szárhegyi néptanács főkönyvelője volt - minden fizetésnapkor ezzel a sütivel kényeztették magukat a kolléganőjével, Elvirával. Vagyis akkoriban a cukrászdából rendelték meg vagy az indiánert vagy a szavarint, becsomagoltatták, és bent az irodában fogyasztották el. A gond viszont esetünkben azzal kezdődött, hogy még soha ilyet nem sütöttünk, így hát régi szakácskönyveket lapoztunk fel, illetve az interneten keresgéltünk. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélni, hiszen elsőként dobta ki a Kövérné Kalmár Mónika Mai Móni című blogján lévő receptet. Móniról pedig tudom, hogy megbízható gasztroblogger, aki ráadásul nagyon jó cukrász, így hét sokat nem teketóriáztam, az ő leírása alapján készítettem el ezt a pompás süteményt. A siker sem maradt el - bár a Móni receptleírásán aprócska változtatást eszközöltem - ez volt az a sütemény, ami mind elfogyott a tányérból.

Magvas, sós aprósütemény

A ritka jó süti receptjét a téli römipartik emlékére blogolom be, a hosszú téli estéken ugyenis ez a süti kitűnő társunk volt az éjszakába nyúló römipartikon. Mert bizony mi jó nagyokat römiztünk télen esténként, ahol többnyire a lányom vagy a barátja nyert, a lányom barátnője és én inkább csak amolyan hűséges és elkötelezett statisztái voltunk az ő játékuknak. Az ilyen partikon biza jól jött valami ropogtatnivaló, amire kiválóan alkalmas volt a fenti képen látható süti. A süti receptjét egyébként egy jó ismerős - Fodor Emi - árulta el egy útszéli beszélgetés alkalmával azzal a jó tanáccsal, hogy mindig abból kell kiindulni, mennyi túró van a háznál, illetve ebből mennyit szánnánk erre a sütire, Amióta egyszer elkészítettük, azóta folyamatosan sütjük, és soha nem tudunk annyit készíteni belőle, hogy el ne fogyjon. Természetesen, ez a süti más formára vágva is elkészíthető különféle alkalmakra, pl. újévre szerencsmalacnak, lagzira köménymagos rúdnak, stb.

2017. április 22., szombat

Húsvét nálam

Kicsivel szerényebb lett a húsvét idén nálunk, mint amilyen volt előző években, de azért igyekeztem megadni a módját ebben az évben is. Ennek legfőbb oka pedig az volt, hogy a lányom húsvétkor dolgozott - hajaj, a vendéglátóipar már csak ilyen -, emiatt ő és a barátja nem ült velünk egy asztalhoz az ünnepen. Ettől függetlenül igyekeztem mindenféle finomságot készíteni, még kenyeret is sütöttem - amiről sajnos, fotó nem készült - és mindenből vittünk a fiamékkal neki is a Gyilkostóhoz, hogy ha már nem lehet velünk az ünnepen, legalább hiányt ne szenvedjen étel-italban.
A képen a húsvét reggeli hidegtálunk látható, amin van sonka, göngyölt csülök, tojás húskéregben, kolbászos-sajtos karaj, kolbász, sonkalében főtt tojás, retek és zöldhagyma - ezt a fiamékkal fogyasztottuk el. Alább pedig mutatom, mi volt estebédre, illetve milyen sütiket sütöttem.

2017. április 14., péntek

Diós krémes - Vendégposzt


Nemrégiben Ülkén jártunk a Hargita Stúdió stábjával Demény Tündénél, hogy húsvétra valami finom sütemény-recepteket szerezzünk tőle. Ülke egy mindössze háromszáz lelket számláló kis falucska valahol Székelyudvarhely és Oroszhegy között félúton, Tünde pedig a Szabadtűzi Lovagrend tagja. Gyorsan azt is hozzáteszem, nem véletlenül, hiszen csapatával sorozatosan nyerte a főzőversenyeket. Így az sem véletlen, hogy épp tőle érdeklődtünk húsvéti sütemények felől.

Borkkolikrémleves, lazac-steak és guacamole



Bő három hónapnyi tévézés után rájöttem, nem is olyan egyszerű kiállni a kamerák elé, és ott főzni. Legfőképp azért, mert így meglehetősen exponálva van az ember, és bizony ez idő alatt kaptam hideget is meleget is. Az elismerés az mindig jól jön, hiszen annál jobb sincs, mint amikor ismeretlen emberek leszólítanak az utcán, "láttam magát a televízióban, olyan jókat főzött" felszólítással, vagy ismerősök küldenek aprócska ajándékokat. Így kaptam például fakanáltartót és vastag kesztyűt, amivel a sütőbe lehet benyúlni. A minap egy aranyos bácsika szólított le az utcán azzal, hogy vannak neki fémből készült kiszúrói, amivel különféle süteményeket lehet készíteni és nekem akarja ajándékozni, hiszen azokat még a nejének készítette, aki sajnos már távozott az élők sorából, ő viszont olyan személynek akarja ajándékozni, aki biztos, hogy használja és értékeli. Annál is inkább, mert ő készítette a nejének még azokban az időkben, amikor nem lehetett az üzletekben kiszúrókat vásárolni. Viszont nem csak elismeréseket kapok, hanem negatív kritikákat is, az egyik úgy hangzott, hogy csak ósdi ételeket tudok főzni, nem merek mutatni valami újszerűt, valami trendit. Nos, a fenti filmecskén megmutattam.