2017. április 23., vasárnap

Indiáner

Ezt a sütit már rég be kellett volna blogolnom, hiszen még valamikor március végén készítettük a lányommal édesanyám név-, illetve szülinapjára. Igazából az úgy volt, hogy valami olyan sütit szerettünk volna készíteni, amivel megörvendeztetjük, így esett a választásunk az indiánerre, hiszen a régi időkben - amikor édesanyám még a szárhegyi néptanács főkönyvelője volt - minden fizetésnapkor ezzel a sütivel kényeztették magukat a kolléganőjével, Elvirával. Vagyis akkoriban a cukrászdából rendelték meg vagy az indiánert vagy a szavarint, becsomagoltatták, és bent az irodában fogyasztották el. A gond viszont esetünkben azzal kezdődött, hogy még soha ilyet nem sütöttünk, így hát régi szakácskönyveket lapoztunk fel, illetve az interneten keresgéltünk. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélni, hiszen elsőként dobta ki a Kövérné Kalmár Mónika Mai Móni című blogján lévő receptet. Móniról pedig tudom, hogy megbízható gasztroblogger, aki ráadásul nagyon jó cukrász, így hét sokat nem teketóriáztam, az ő leírása alapján készítettem el ezt a pompás süteményt. A siker sem maradt el - bár a Móni receptleírásán aprócska változtatást eszközöltem - ez volt az a sütemény, ami mind elfogyott a tányérból.

Magvas, sós aprósütemény

A ritka jó süti receptjét a téli römipartik emlékére blogolom be, a hosszú téli estéken ugyenis ez a süti kitűnő társunk volt az éjszakába nyúló römipartikon. Mert bizony mi jó nagyokat römiztünk télen esténként, ahol többnyire a lányom vagy a barátja nyert, a lányom barátnője és én inkább csak amolyan hűséges és elkötelezett statisztái voltunk az ő játékuknak. Az ilyen partikon biza jól jött valami ropogtatnivaló, amire kiválóan alkalmas volt a fenti képen látható süti. A süti receptjét egyébként egy jó ismerős - Fodor Emi - árulta el egy útszéli beszélgetés alkalmával azzal a jó tanáccsal, hogy mindig abból kell kiindulni, mennyi túró van a háznál, illetve ebből mennyit szánnánk erre a sütire, Amióta egyszer elkészítettük, azóta folyamatosan sütjük, és soha nem tudunk annyit készíteni belőle, hogy el ne fogyjon. Természetesen, ez a süti más formára vágva is elkészíthető különféle alkalmakra, pl. újévre szerencsmalacnak, lagzira köménymagos rúdnak, stb.

2017. április 22., szombat

Húsvét nálam

Kicsivel szerényebb lett a húsvét idén nálunk, mint amilyen volt előző években, de azért igyekeztem megadni a módját ebben az évben is. Ennek legfőbb oka pedig az volt, hogy a lányom húsvétkor dolgozott - hajaj, a vendéglátóipar már csak ilyen -, emiatt ő és a barátja nem ült velünk egy asztalhoz az ünnepen. Ettől függetlenül igyekeztem mindenféle finomságot készíteni, még kenyeret is sütöttem - amiről sajnos, fotó nem készült - és mindenből vittünk a fiamékkal neki is a Gyilkostóhoz, hogy ha már nem lehet velünk az ünnepen, legalább hiányt ne szenvedjen étel-italban.
A képen a húsvét reggeli hidegtálunk látható, amin van sonka, göngyölt csülök, tojás húskéregben, kolbászos-sajtos karaj, kolbász, sonkalében főtt tojás, retek és zöldhagyma - ezt a fiamékkal fogyasztottuk el. Alább pedig mutatom, mi volt estebédre, illetve milyen sütiket sütöttem.

2017. április 14., péntek

Diós krémes - Vendégposzt


Nemrégiben Ülkén jártunk a Hargita Stúdió stábjával Demény Tündénél, hogy húsvétra valami finom sütemény-recepteket szerezzünk tőle. Ülke egy mindössze háromszáz lelket számláló kis falucska valahol Székelyudvarhely és Oroszhegy között félúton, Tünde pedig a Szabadtűzi Lovagrend tagja. Gyorsan azt is hozzáteszem, nem véletlenül, hiszen csapatával sorozatosan nyerte a főzőversenyeket. Így az sem véletlen, hogy épp tőle érdeklődtünk húsvéti sütemények felől.

Borkkolikrémleves, lazac-steak és guacamole



Bő három hónapnyi tévézés után rájöttem, nem is olyan egyszerű kiállni a kamerák elé, és ott főzni. Legfőképp azért, mert így meglehetősen exponálva van az ember, és bizony ez idő alatt kaptam hideget is meleget is. Az elismerés az mindig jól jön, hiszen annál jobb sincs, mint amikor ismeretlen emberek leszólítanak az utcán, "láttam magát a televízióban, olyan jókat főzött" felszólítással, vagy ismerősök küldenek aprócska ajándékokat. Így kaptam például fakanáltartót és vastag kesztyűt, amivel a sütőbe lehet benyúlni. A minap egy aranyos bácsika szólított le az utcán azzal, hogy vannak neki fémből készült kiszúrói, amivel különféle süteményeket lehet készíteni és nekem akarja ajándékozni, hiszen azokat még a nejének készítette, aki sajnos már távozott az élők sorából, ő viszont olyan személynek akarja ajándékozni, aki biztos, hogy használja és értékeli. Annál is inkább, mert ő készítette a nejének még azokban az időkben, amikor nem lehetett az üzletekben kiszúrókat vásárolni. Viszont nem csak elismeréseket kapok, hanem negatív kritikákat is, az egyik úgy hangzott, hogy csak ósdi ételeket tudok főzni, nem merek mutatni valami újszerűt, valami trendit. Nos, a fenti filmecskén megmutattam. 

2017. április 13., csütörtök

Húsvéti kínálat

Közeleg a húsvét, s gondoltam, készítek egy összefoglalót én is azokból az ételekből, amiket az ünnepre ajánlok, főleg azoknak az olvasóimnak, akik még mindig keresgélnek az ötletek között, hátha lelnek ínyükre valót. Elöljáróban azt is jelezném, hogy a képek alatti leírásban található linkre kattintva nyílnak a receptek.

2017. április 12., szerda

Újházi-tyúkhúsleves

Az újházi-tyúkhúsleves egyike azon leveseknek, amit régóta el szerettem volna készíteni, csak valami okból kifolyólag mindig elmaradt. Az egyik legfőbb oka az volt, hogy egy ideig nem jutottam hozzá igazi, baromfiudvarban nevelkedett, kukoricával és egyéb szemes takarmánnyal táplált, házi tyúkhoz vagy kakashoz, amiből megfőzhettem volna ezt a pompás levest. Egy ideje viszont anyatársam - a menyecském édesanyja - néha meglep egy-egy levágott tyúkkal, kakassal, amolyan igazi aranysárga bőrűvel. Nosza, gondoltam, elérkezett az ideje, hogy én is újházi tyúkhúslevest főzzek, ekkor viszont azt tapasztaltam, hogy ahány leírás annyiféle. Kutatni kezdtem az igazi recept után, és mint számtalan esetben, most is Csíki Sándor blogger-barátom blogján találtam megbízható útmutatásokat, amiből aztán ki tudtam indulni. Sándor Food & Wine blogján két bejegyzés is van az újházi tyúkhúslevesről - itt találjátok az egyiket és itt a másikat - mindkettőt érdemes elolvasni. Ott ő mindent szépen és részletesen leírt, elöljáróban talán csak annyit mondanék el, hogy a különösen finom ünnepi leves az 1800-as évek végén készülhetett először Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében Budapesten, és az abban a korban élt Újházi Ede színművészről nevezték el.

Konyhatitkokat lestem el egri szakácsoktól



Nemrégiben Egerből voltak vendégek városunkban egy nagyon hosszú nevű vendéglátóipari szakközépiskolából, akik a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Szakközépiskola meghívására érkeztek. Az Egri Napok egyhetes rendezvénysorozat lényege az volt, hogy az egri szakács-tanulók főztek egy héten át szakoktatóik irányításával minden nap a helyi iskola menzáján. Az egyik napon mi is bekukkantottunk a konyhára, forgattunk is, és konyhatitkokat lestünk el az egri mesterszakácsoktól. Hogy miket is? Nos, meg kell nézni a filmet és kiderül.  

2017. április 10., hétfő

Meggyes-mákos csoda

A jó múltkorokban úgy jártam, hogy egy nagyon kedves régi barátom születésnapi bulijára voltam hivatalos, aki cukorbeteg. A baráti társaságunk pedig rám osztotta azt a feladatot, hogy süteményt vigyek az ünnepségre. Úgy gondoltam, nem lenne méltányos odaállítani egy rakás olyan süteménnyel, amit épp az ünnepelt meg sem kóstolhat, így hát, gondoltam merészet és nagyot, vagyis eldöntöttem, életemben először olyan süteményt fogok készíteni, amit a cukorbetegek is fogyaszthatnak. Csakhogy nem ismertem ilyen süteményt, így hát az Erdélyi Ízőrzők csoportban kértem tanácsot a csoporttársaktól. A kérésre érkezett is több jobbnál-jobbnak ígérkező recept, amiért épp ezt választottam, annak két oka volt. Egyrészt, mert mind a mákot mind a meggyet én is szeretem, másrészt mert Sándor Rokaly László - egy régi ismerős - ajánlotta, és nagyon erősködött, márpedig ez igen jó recept, ő kipróbálta. Nos, valóban nagyon jó a recept - az eredeti is, bizonyára - én viszont aprócska változtatást eszközöltem rajta, nehogy már pont úgy legyen, ahogy az eredeti. A sütikészítésről egyébként videófelvétel is készült, amit itt nézhetsz meg. 

Rendelésre főztem



Bizonyára sokakat meglep a cím, hiszen ritkán főzök rendelésre, általában azt szoktam főzni, amire épp kedvem szottyan. Illetve néha előfordul, hogy a családom részéről megfogalmazódik az igény bizonyos ételre, s akkor azt megfőzöm, de többnyire nem ez a jellemző rám. Most mégis megtettem és nem véletlenül, hiszen kedves ismerős kért meg rá, hogy készítsek egy jó marhapörköltet, paradicsomosan, mert nem tudja, hogyan kell azt készíteni és szeretné látni. Illetve egy ideje több cukorbeteg is jelezte, hogy a Székely Konyhában közzé kéne tegyünk olyan süteményrecepteket is, amelyeket ők is fogyaszthatnak, Nos, ennek az igénynek tettem eleget ebben a kis filmben. 

2017. április 9., vasárnap

Rozmaringos nyúlsült tört krumplival - Vendégposzt

Azt  már említettem a korábbi bejegyzésemben, hogy nemrégiben Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész konyhájában jártam és igencsak jóhangulatú közös főzésen vettem részt. Pontosabban, én nagyon jól éreztem magam, azt nem tudom, ő így értékelte-e a közös "akciónkat". De abból ítélve, hogy meghívott, bármikor mehetünk hozzá egy újabb forgatásra, úgy gondolom, ő is jól érezte magát. Az alábbiakban annak a rozmaringos nyúlsültnek a receptjét írtam le, amit Botond készített - úgy vélem, virágvasárnapi ebédre felséges lehet bárhol, bárkinek.

2017. március 24., péntek

Dávid Botond fotóművésszel főztem



Noha, hallottam már korábban is a székelyudvarhelyi Dávid Fotóműhelyről, nem ismertem a működtetőjét, nem ismertem senkit a fotós-dinasztiából. Aztán úgy hozta a sors, hogy a Székely Konyha Magazin forgatásához alany kellett, segítségért pedig Emese barátnőmhöz folyamodtam. Amikor mondtam neki, hogy férfi kellene legyen az alany, mivel nőnapi menüt kellene készíteni, Emese egyből rávágta, Dávid Botond! Mi több, le is beszélte vele az egészet, nekem pusztán annyi dolgom volt, hogy egyeztessem a részleteket, illetve ott legyek műsorvezetőként a forgatáson. Nos, elöljáróban csupán annyit fűznék még hozzá, hogy számomra is élmény volt Dávid Botond fotóművésszel főzni, aki nemcsak az objektíven keresztül látja és láttatja sajátosan a világot, de a konyhában is érdekes meglátásai vannak.  

2017. március 20., hétfő

Vajban párolt süllő salátákkal, pirított kenyérkockával - vendégposzt

Szomorú eseményeken vagyok túl, szombaton eltemettük a 46 éves unokatestvéremet - májrákos volt. Nagyon közel állt hozzám lelkileg, noha a földrajzi távolság közöttünk nagy volt, főleg az utóbbi 15 évben, ő ugyanis Budapesten élt a családjával, de sosem szerette a nagyvárost, és mindig hazavágyott. Most már hazatért, és itthon szülőfalujában tért örök nyugalomra... Az élet azonban nem áll meg még akkor sem, ha az elmúlt héten kissé lelassult, így hát igyekszem visszarázódni a hétköznapokba. Többek közt ezzel a finom étellel, ami az előző bejegyzés folytatása akar lenni - ha mind kissé megkésve is - vagyis, Ildikó kolléganőm a nagyon finom savanyú, fokhagymás csirkeleveséhez süllőt készített főételnek nagyon finom salátákkal.

2017. március 12., vasárnap

Savanyú fokhagymás csirkeleves - vendégposzt

A savanyú fokhagymás csirkeleves egy hagyományos Küküllő-menti leves, amit Ildikó kolléganőm nagyon finomra készít. Csirkeszárnyból és aprólékból ennél egyszerűbb és jobb levest elképzelni sem lehet, ráadásul annyira finom, hogy akár vasárnapi ebédre is lehet tálalni. Az elkészítéséről videófelvétel is készült, a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjának műsorát itt nézheted meg. 

Sütés-főzés Simonfi Ildikónál



Simonfi Ildikó kolléganőm régi motorosnak számít a sütés-főzés terén, gyönyörű tortákat és süteményeket készít, de igen jó ismerője a hagyományos konyhának is. Közelebbi barátságot egy csíkszeredai pityókafesztiválon kötöttünk, úgy kb. egy hétre rá, ahogy a Hargita Népéhez kerültem, ui. Ildikó elsők között jelentkezett, hogy segít nekem a rangos versenyen főzni. Aztán addig-addig barátkoztunk, hogy egy szép napon azzal hozakodott elő, hogy ő biza szívesen adna recepteket a Székely Konyhának leközlésre - ez jó néhány évvel ezelőtt volt. Azóta folyamatosan meglep valami újdonsággal, valami olyan ételrecepttel, ami egyszerűségében nagyszerű. Most sem bonyolította túl a dolgokat, egy hagyományos levest készített, hozzá egy egészen trendi újszerű másodikkal, és készült egy pompás desszert is.