Az egész azzal kezdődött, hogy Ildikó a minap felhívott telefonon, lenne-e kedvem velük erdőre menni vadcsombort, azaz kakukkfüvet szedni. Volt, így hát abban egyeztünk meg, hogy pénteken délután kiruccanunk egyet Bükkfőbe, a Gyergyóalfaluhoz közeli meseszép erdőrészre.
Úgy is lett, felkerekedtünk és Eszter vezetésével elindultunk felderíteni a terepet, kakukkfüvet szedni és minden egyéb gyógyfüvet, ami épp akkor terem.
Rengeteg kakukkfű volt, de mindenféle virág is, így hát nem csak kakukkfüvet szedtünk, hanem virágot is.
Cickafarkat is szedtem, hogy legyen. A simléderes sapkát, ami alól a szemem sem látszik ki, Ilditől kaptam ajándékba - igen jól szolgált, Isten fizesse!
Útunk során sokféle élőlénnyel találkoztunk, például ilyen szép pillangóval, amit Móni kapott lencsevégre. Móni egyébként azért nem látszik eddig egyik képen sem, mert ő végig fényképezett. De nem csak pillangóval találkoztunk, hanem gyíkkal is, ami igen gyorsan eliszkolt előlünk, mire felócsudtunk volna, már sehol sem volt. Medvével hála Istennek nem találkoztunk, pedig ott járt a mackó a közelben - láttuk a nyomát.
Eszterről közben kiderült, hogy ő igazából nem csak egy kedves fiatal lány, hanem tündérmanó. Tündér azért, mert szép, fiatal és jóságos, manó azért, mert különleges kapcsolatban van az erdei lényekkel. Nem tudom, hogyan csinálja, de kommunikál velük. Például a csorgó közelében maréknyi rókagombát szedett, olyan helyen, ahol korábban három gombászó eljárt, furcsamód a rókagombák csak Eszternek mutatták meg maguk. Aztán térült-fordult, bement az erdőbe száraz galyért és két csiperkével tért vissza, azok is neki nőttek.
Íme a bizonyíték, hogy Móni is velünk volt. Sikerült lencsevégre kapnom, miután kijöttünk a csepleszből, azaz a sűrű, fiatal fenyőerdőből, ahol láttuk a medvenyomot. Itt épp várjuk Ildit és Esztert, akik elmentek megnézni, hogy virágzik-e már a szurokfű, azaz az oregánó. Kiderült, még nem így hát annak a szedésével még várni kell egy-két hetet,
Ha már erdőn voltunk, nem jöhettünk el onnan anélkül, hogy ne pirítottunk volna valamit, meg egyébként is, ki kellett próbálni Ildi vadiúj "pirítóját", vagyis öntöttvas-sütőtárcsáját. Kitűnő, prima cucc, jövő héten pont olyat veszek.
Nem nagy ügy csak egy kis csirkenyárs és miccs, na meg az Ildi tárcsája, ami kitűnően süt.
Ilyen szép asztalt terítettünk.
S aztán az erdőn vacsoráztunk.
Jó kedvvel, bőséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése