2016. február 28., vasárnap

Hájas tészta, Rózsi néni receptje alapján

Évek óta nem sütöttem hájast, főleg azért, mert az alapanyagául szolgáló háj hiányzott, enélkül márpedig nem igazi a hájas tészta. Pedig nagyon finom sütemény és hajdanán a disznóvágásokat követő időszakban mindig készítettek az erdélyi háziasszonyok - legtöbbször karácsonykor vagy újévkor került az asztalra, de elfogyott a farsangi mulatozások idején is. Emlékszem, gyermekkoromban ángyom, azaz nagybátyám felesége készített mesés hájasokat, akkorák voltak mint a tubarózsa, mi pedig bármennyit meg tudtunk volna enni belőle. Nem véletlen, hogy tőle kértem el a receptet, amikor először sütöttem hájast, aztán évekig a szakácskönyvemben őrizgettem a leírást, és aszerint sütöttem. Aztán mivel az utóbbi húsz évben nem vágtunk disznót, nem volt háj sem, amiből hájast készíteni, már-már szinte le is mondtam arról, hogy még valaha is hájast süssek, amikor múlt év decemberének elején fiam mátkájának a szülei meghívtak disznóvágni. 

2016. február 2., kedd

Sárgaborsóleves

Ha már a sárgaborsóból készült ételeknél tartunk, íme, még egy jó téli leves! Ami pedig az elkészítését illeti, annyit elárulok, hogy az alábbiakban a hagyományos változatot, vagyis azt írtam le, ahogy "mű szoktuk", de újabban én kicsit eltérek a hagyományoktól és másként készítem. Magyarán, úgy vélem, hogy a sárgaborsó önmagában is eléggé "lisztes", nem szükséges sűríteni rántás hozzáadásával, így egyszerűen kihagyom belőle a rántást, helyette csupán egy kis hagymát pirítok rá. Különösebben pürésíteni sem szoktam, hiszen a sárgaborsó, főleg, ha előző este beáztattuk, épp annyira szétfő, hogy kellően krémes legyen a leves. Ja, és még valami: ezt is kaprosan készítem.