2017. május 8., hétfő

Tárkonyos grízgaluskaleves sonkalében kolbásszal

Az az igazság, hogy mi Erdélyben annyira szeretjük a tárkonyt, hogy egy-kettőre beleaprítjuk bármilyen ételbe, de az is igaz, hogy ez a fanyar ízű fűszernövény nagyon illik a sonka főzése után maradt füstös ízű, sós léhez. A sonkalé pedig olyan főzés után maradó "termék", amit halálos vétek elöteni, elprédálni, mert kitűnő alaplének szolgál különféle levesekhez. Így többek közt a képen látható grízgaluskás, maradék párolt kolbásszal készülő tárkonyos leves kiváló alapja lehet. A leves egyébként maradékhasznosító étel, hiszen mindaz, ami szükséges hozzá, olyan alapanyag, ami a húsvéti ünnepek után maradhat egy háztartásban. Az ételt egyébként elkészítettem a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjában is, itt megnézhetitek a felvételt.

2017. május 7., vasárnap

Áfonyás macaron

Még a tél végén volt a lányommal közösen egy nagy macaron-projektünk, amikor eldöntöttük, hogy na most aztán addig csináljuk, amíg kikísérletezzük a tutibiztos receptet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy legalább két hónapon át amikor annyi időnk volt, bekevertünk egy adag macaront, megsütöttük és aztán levontuk a következtetéseket. Szerencsére tojásfehérjénk volt, a jó sütő is adott volt, csupán idő kellett, meg néhány egyéb hozzávaló és máris lehetett a macaront sütni. Több receptet is kipróbáltunk, de a sok közül a leghitelesebbnek a Fördős Zé blogján közzétett bizonyult - legalábbis számunkra ez volt az a leírás, ami a legtöbbet elárult a macaron-készítés rejtelmeiről, és ami szerint valami olyasmi lett belőle, ami még a macaronhoz is hasonlított. Ami pedig a tapasztalatainkat illeti, nos, az tömören annyi, hogy a macaron az elképzelhető legszeszélyesebb sütemény, amivel valaha is találkoztam. Ettől függetlenül ezután is fogunk macaront készíteni - reméljük egyre több sikerrel és egyre kevesebb rontással.

2017. május 5., péntek

Húsvéti maradékokat dolgoztam fel

Jé, most látom, hogy ez a kisfilm kimaradt a sorból, és eggyel korábban kellett volna beblogolnom! No, de sebaj, ami késik az nem múlik, beblogolom most. Igaz, hogy ez az adás közvetlenül húsvét után volt, és eléggé ünnepi jellegű, de hátha van még valakinek pl. lefagyasztott sonkaleve, vagy még sonkája, aminek felhasználásához nincs ötlete, akkor annak pont jól fog ez a poszt. 

2017. május 3., szerda

Soklapos zserbó, ahogyan én szoktam

Előreláthatólag ez a nyár sem fog elmúlni úgy, hogy ne sütnék valamelyik barátomnak, kedves ismerősömnek valamilyen családi eseményére. A zserbó egyike azon sütiknek, amik a környezetemben nagyon népszerűek és kedveltek, és barátaim nagyon szeretik az én változatomat. Pedig semmi különös titka nincs, csupán annyi, hogy én nem szoktam kispórolni belőle semmit, magyarán belerakok mindent, ami jár bele, nem úgy mint sok - magát híres sütőasszonynak tartó - személy, akik a nagyobb nyereség reményében a hozzávalókon spórolnak. Az ilyesfajta huncutságoknak sosem voltam a híve, a zserbó esetében pedig a csalafintáskodás igencsak megbosszulja magát. A zserbó egyébként Gerbeaud Emil francia curkász nevéből ered, amiről Csíki Sándor blogján lehet olvasni bővebben.

2017. május 1., hétfő

Fatányéros többféle húsból friss fantáziasalátával - Vendégposzt

A majális valamikor az átkosban - amikor még kötelező módon részt kellett venni az erre az alkalomra szervezett felvonuláson - nálunk, Gyergyószentmiklóson két hideg miccset és egy meleg sört jelentett, amit a Négyesnél, hosszú sorállás után lehetett elfogyasztani. Ma már nem kell értelmetlen felvonulásokon résztvennünk, majálisozni, kertipartizni viszont szeretünk jó baráti társaságban. S ha már majális és kerti parti, akkor érdemes grillezni is! Korábbi bejegyzésemben Szikszay Laci régi cimborám megmutatta, hogyan is kell ezt művészien csinálni, itt most részletesen leírtam a "titkos" Szikszay-féle pác receptjét is. Igaz ugyan, hogy kissé késő most hozzáfogni pácolni, de Lacika szerint a húsokat a saját ízük miatt érdemes grillezni, ehhez pedig nem kell agyonfűszerezni, bőségesen elég a só és a bors. A háttérben lévő fantáziasalátát párja, Orendi Enikő készítette, s bár a kisfilmben azt mondta, visznylag későn került kapcsolatba a salátafélékkel, kiderült nagyszerűen kombinálja az ízeket és jó ismerője a különleges zöldfűszereknek.

Szikszayval grilleztünk



Szikszay Lacikát kb. negyven évvel ezelőtt egy izgága, gyors beszédű, nyurga fiúnak ismertem meg Csíkszeredában az akkori Matematika-Fizika Líceumban - mai Márton Áron Gimnáziumban -, akinek vágott az esze, mint a beretva és gyönyörűen rajzolt. Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi együtt még grillezni is fogunk, ráadásul kamerák előtt, minden bizonnyal mindketten könnyesre röhögtük volna magunk. Pedig így történt, és itt a bizonyíték is! Lacika azóta műépítész lett, munkáját nagy hozzáértéssel és felelősségtudttal végzi, bizonyíték rá a csíkszeredai és székelyudvarhelyi takarék pénztárok (CEC-bank) épületei. És hát természetesen, azóta kreativitását, leleményességét a sütés-főzés terén is kamatoztatja, amint a mellékelt kisfilmben is láthatják. Párját, Orendi Enikőt sokkal később ismertem meg, azt hiszem egy osztálytalálkozó alkalmával, személyében egy olyan nőt ismertem meg, aki pompásan kiegészíti Lacit. Enikőről még tudni kell, hogy nem csak pompás salátákat, de bámulatra méltó süteményeket is tud készíteni, de erről majd egy későbbi alkalommal bővebben is beszélek.

2017. április 30., vasárnap

Karalábéleves bulgurral

Egyik kedvenc levesem a karalábéleves, amit többféle változatban készítek, többek közt húsgombóccal is. A húsgombócos verzió igazi vasárnapi fogás, de a húsmentes változat sem megvetendő. Ez utóbbit azért szeretem nagyon, mert ebben igazán jól tud érvényesülni a karalábé jellegzetes íze, amit még hangsúlyozhatunk is, egy kis pirítással. A fenti leves épp ilyen, és a minap ez volt az ebédünk - a menyecském szerette, a fiam nem, mert ő nem szereti a főtt karalábét.

2017. április 29., szombat

Kissolymoson nagy bográcsban főztünk



Nagy üstben főztünk Kissolymoson valamikor április elején Simonfi Ildikó kolléganőmmel annak apropóján, hogy gyümölcsfacsemetéket ültettek a faluban. Az akciót Csata Orsolya, a Hargita Stúdió főszerkesztője kezdeményezte, annak a kis tévészerkesztőségnek a vezetője, amely készíti a Székely Konyha Magazint. Ugyebár, mint a műsor háziasszonya illett kiállnom a főszerkesztőm mellett, így hát sokat nem teketóriáztam, egyből elvállaltam a főzést. Azt kértem csupán, hogy Ildikó kolléganőm jöhessen segítségnek, hiszen "régi motoros" és a közös főzést sem tegnap kezdtük. Pityókás tokányt főztünk minden jóval ellátva, volt benne füstölt császárszalonna, sertéslapocka, kolbász, száraztésztát is tettünk bele, amin kicsit csodálkoztak a helybéliek, de végül ők is jónak találták. Mondanom sem kell, utolsó cseppig elfogyott. A filmben egyébként fontos emberek beszélnek a kalákáról és a faültetés lényegéről - érdemes meghallgatni őket!

Csodakifli - Vendégposzt

Ezt a csodakiflit az ülkei Demény Tündével sütöttük még húsvét előtt, de úgy döntöttem, beblogolom, hiszen számos családi esemény várható májusban, amelyeken jól fog a sütemény. Ugyebár ekkor vannak a ballagások, elsőáldozások, van, ahol a konfirmálás is ebben a hónapban van, de lehetnek érettségi-találkozók, kortárs-találkozók, sőt lakodalmak és keresztelők is. Ezek az események a legtöbb család életében vendégeskedéssel járnak, a vendégfogadásra pedig nincs jobb falnivaló, mint a sütemény. Tünde sütije pedig nagyon finom, és elkészítését videón is megnézhetitek.

Demény Tündével sütöttünk Ülkén




Húsvét előtt Demény Tündénél forgattunk Ülkén és nagyon finom süteményeket sütöttünk az ünnep apropóján. Ülke egy nagyon kicsi falu, a Székelyudvarhelyhez közeli Oroszhegyhez tartozik, lakossága mindössze 300 lelket számlál. Tündét régóta ismerem, mint az ülkei Ü.S.T.B.E. csapat egyik tagját, viszont mostanig nem tűnt fel, hogy ebben a szerény fiatalasszonyban mennyi tudás lakozik. Viszont forgatás előtt nekem föltétlenül valaki alany Udvarhely környékéről kellett, és ajánlatért ezúttal Ilushoz fordultam, aki Tündét ajánlotta. Pompás sütiket készített, fogunk még nála forgatni.

2017. április 23., vasárnap

Indiáner

Ezt a sütit már rég be kellett volna blogolnom, hiszen még valamikor március végén készítettük a lányommal édesanyám név-, illetve szülinapjára. Igazából az úgy volt, hogy valami olyan sütit szerettünk volna készíteni, amivel megörvendeztetjük, így esett a választásunk az indiánerre, hiszen a régi időkben - amikor édesanyám még a szárhegyi néptanács főkönyvelője volt - minden fizetésnapkor ezzel a sütivel kényeztették magukat a kolléganőjével, Elvirával. Vagyis akkoriban a cukrászdából rendelték meg vagy az indiánert vagy a szavarint, becsomagoltatták, és bent az irodában fogyasztották el. A gond viszont esetünkben azzal kezdődött, hogy még soha ilyet nem sütöttünk, így hát régi szakácskönyveket lapoztunk fel, illetve az interneten keresgéltünk. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélni, hiszen elsőként dobta ki a Kövérné Kalmár Mónika Mai Móni című blogján lévő receptet. Móniról pedig tudom, hogy megbízható gasztroblogger, aki ráadásul nagyon jó cukrász, így hét sokat nem teketóriáztam, az ő leírása alapján készítettem el ezt a pompás süteményt. A siker sem maradt el - bár a Móni receptleírásán aprócska változtatást eszközöltem - ez volt az a sütemény, ami mind elfogyott a tányérból.

Magvas, sós aprósütemény

A ritka jó süti receptjét a téli römipartik emlékére blogolom be, a hosszú téli estéken ugyenis ez a süti kitűnő társunk volt az éjszakába nyúló römipartikon. Mert bizony mi jó nagyokat römiztünk télen esténként, ahol többnyire a lányom vagy a barátja nyert, a lányom barátnője és én inkább csak amolyan hűséges és elkötelezett statisztái voltunk az ő játékuknak. Az ilyen partikon biza jól jött valami ropogtatnivaló, amire kiválóan alkalmas volt a fenti képen látható süti. A süti receptjét egyébként egy jó ismerős - Fodor Emi - árulta el egy útszéli beszélgetés alkalmával azzal a jó tanáccsal, hogy mindig abból kell kiindulni, mennyi túró van a háznál, illetve ebből mennyit szánnánk erre a sütire, Amióta egyszer elkészítettük, azóta folyamatosan sütjük, és soha nem tudunk annyit készíteni belőle, hogy el ne fogyjon. Természetesen, ez a süti más formára vágva is elkészíthető különféle alkalmakra, pl. újévre szerencsmalacnak, lagzira köménymagos rúdnak, stb.

2017. április 22., szombat

Húsvét nálam

Kicsivel szerényebb lett a húsvét idén nálunk, mint amilyen volt előző években, de azért igyekeztem megadni a módját ebben az évben is. Ennek legfőbb oka pedig az volt, hogy a lányom húsvétkor dolgozott - hajaj, a vendéglátóipar már csak ilyen -, emiatt ő és a barátja nem ült velünk egy asztalhoz az ünnepen. Ettől függetlenül igyekeztem mindenféle finomságot készíteni, még kenyeret is sütöttem - amiről sajnos, fotó nem készült - és mindenből vittünk a fiamékkal neki is a Gyilkostóhoz, hogy ha már nem lehet velünk az ünnepen, legalább hiányt ne szenvedjen étel-italban.
A képen a húsvét reggeli hidegtálunk látható, amin van sonka, göngyölt csülök, tojás húskéregben, kolbászos-sajtos karaj, kolbász, sonkalében főtt tojás, retek és zöldhagyma - ezt a fiamékkal fogyasztottuk el. Alább pedig mutatom, mi volt estebédre, illetve milyen sütiket sütöttem.

2017. április 14., péntek

Diós krémes - Vendégposzt


Nemrégiben Ülkén jártunk a Hargita Stúdió stábjával Demény Tündénél, hogy húsvétra valami finom sütemény-recepteket szerezzünk tőle. Ülke egy mindössze háromszáz lelket számláló kis falucska valahol Székelyudvarhely és Oroszhegy között félúton, Tünde pedig a Szabadtűzi Lovagrend tagja. Gyorsan azt is hozzáteszem, nem véletlenül, hiszen csapatával sorozatosan nyerte a főzőversenyeket. Így az sem véletlen, hogy épp tőle érdeklődtünk húsvéti sütemények felől.

Borkkolikrémleves, lazac-steak és guacamole



Bő három hónapnyi tévézés után rájöttem, nem is olyan egyszerű kiállni a kamerák elé, és ott főzni. Legfőképp azért, mert így meglehetősen exponálva van az ember, és bizony ez idő alatt kaptam hideget is meleget is. Az elismerés az mindig jól jön, hiszen annál jobb sincs, mint amikor ismeretlen emberek leszólítanak az utcán, "láttam magát a televízióban, olyan jókat főzött" felszólítással, vagy ismerősök küldenek aprócska ajándékokat. Így kaptam például fakanáltartót és vastag kesztyűt, amivel a sütőbe lehet benyúlni. A minap egy aranyos bácsika szólított le az utcán azzal, hogy vannak neki fémből készült kiszúrói, amivel különféle süteményeket lehet készíteni és nekem akarja ajándékozni, hiszen azokat még a nejének készítette, aki sajnos már távozott az élők sorából, ő viszont olyan személynek akarja ajándékozni, aki biztos, hogy használja és értékeli. Annál is inkább, mert ő készítette a nejének még azokban az időkben, amikor nem lehetett az üzletekben kiszúrókat vásárolni. Viszont nem csak elismeréseket kapok, hanem negatív kritikákat is, az egyik úgy hangzott, hogy csak ósdi ételeket tudok főzni, nem merek mutatni valami újszerűt, valami trendit. Nos, a fenti filmecskén megmutattam. 

2017. április 13., csütörtök

Húsvéti kínálat

Közeleg a húsvét, s gondoltam, készítek egy összefoglalót én is azokból az ételekből, amiket az ünnepre ajánlok, főleg azoknak az olvasóimnak, akik még mindig keresgélnek az ötletek között, hátha lelnek ínyükre valót. Elöljáróban azt is jelezném, hogy a képek alatti leírásban található linkre kattintva nyílnak a receptek.

2017. április 12., szerda

Újházi-tyúkhúsleves

Az újházi-tyúkhúsleves egyike azon leveseknek, amit régóta el szerettem volna készíteni, csak valami okból kifolyólag mindig elmaradt. Az egyik legfőbb oka az volt, hogy egy ideig nem jutottam hozzá igazi, baromfiudvarban nevelkedett, kukoricával és egyéb szemes takarmánnyal táplált, házi tyúkhoz vagy kakashoz, amiből megfőzhettem volna ezt a pompás levest. Egy ideje viszont anyatársam - a menyecském édesanyja - néha meglep egy-egy levágott tyúkkal, kakassal, amolyan igazi aranysárga bőrűvel. Nosza, gondoltam, elérkezett az ideje, hogy én is újházi tyúkhúslevest főzzek, ekkor viszont azt tapasztaltam, hogy ahány leírás annyiféle. Kutatni kezdtem az igazi recept után, és mint számtalan esetben, most is Csíki Sándor blogger-barátom blogján találtam megbízható útmutatásokat, amiből aztán ki tudtam indulni. Sándor Food & Wine blogján két bejegyzés is van az újházi tyúkhúslevesről - itt találjátok az egyiket és itt a másikat - mindkettőt érdemes elolvasni. Ott ő mindent szépen és részletesen leírt, elöljáróban talán csak annyit mondanék el, hogy a különösen finom ünnepi leves az 1800-as évek végén készülhetett először Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében Budapesten, és az abban a korban élt Újházi Ede színművészről nevezték el.

Konyhatitkokat lestem el egri szakácsoktól



Nemrégiben Egerből voltak vendégek városunkban egy nagyon hosszú nevű vendéglátóipari szakközépiskolából, akik a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Szakközépiskola meghívására érkeztek. Az Egri Napok egyhetes rendezvénysorozat lényege az volt, hogy az egri szakács-tanulók főztek egy héten át szakoktatóik irányításával minden nap a helyi iskola menzáján. Az egyik napon mi is bekukkantottunk a konyhára, forgattunk is, és konyhatitkokat lestünk el az egri mesterszakácsoktól. Hogy miket is? Nos, meg kell nézni a filmet és kiderül.  

2017. április 10., hétfő

Meggyes-mákos csoda

A jó múltkorokban úgy jártam, hogy egy nagyon kedves régi barátom születésnapi bulijára voltam hivatalos, aki cukorbeteg. A baráti társaságunk pedig rám osztotta azt a feladatot, hogy süteményt vigyek az ünnepségre. Úgy gondoltam, nem lenne méltányos odaállítani egy rakás olyan süteménnyel, amit épp az ünnepelt meg sem kóstolhat, így hát, gondoltam merészet és nagyot, vagyis eldöntöttem, életemben először olyan süteményt fogok készíteni, amit a cukorbetegek is fogyaszthatnak. Csakhogy nem ismertem ilyen süteményt, így hát az Erdélyi Ízőrzők csoportban kértem tanácsot a csoporttársaktól. A kérésre érkezett is több jobbnál-jobbnak ígérkező recept, amiért épp ezt választottam, annak két oka volt. Egyrészt, mert mind a mákot mind a meggyet én is szeretem, másrészt mert Sándor Rokaly László - egy régi ismerős - ajánlotta, és nagyon erősködött, márpedig ez igen jó recept, ő kipróbálta. Nos, valóban nagyon jó a recept - az eredeti is, bizonyára - én viszont aprócska változtatást eszközöltem rajta, nehogy már pont úgy legyen, ahogy az eredeti. A sütikészítésről egyébként videófelvétel is készült, amit itt nézhetsz meg. 

Rendelésre főztem



Bizonyára sokakat meglep a cím, hiszen ritkán főzök rendelésre, általában azt szoktam főzni, amire épp kedvem szottyan. Illetve néha előfordul, hogy a családom részéről megfogalmazódik az igény bizonyos ételre, s akkor azt megfőzöm, de többnyire nem ez a jellemző rám. Most mégis megtettem és nem véletlenül, hiszen kedves ismerős kért meg rá, hogy készítsek egy jó marhapörköltet, paradicsomosan, mert nem tudja, hogyan kell azt készíteni és szeretné látni. Illetve egy ideje több cukorbeteg is jelezte, hogy a Székely Konyhában közzé kéne tegyünk olyan süteményrecepteket is, amelyeket ők is fogyaszthatnak, Nos, ennek az igénynek tettem eleget ebben a kis filmben. 

2017. április 9., vasárnap

Rozmaringos nyúlsült tört krumplival - Vendégposzt

Azt  már említettem a korábbi bejegyzésemben, hogy nemrégiben Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész konyhájában jártam és igencsak jóhangulatú közös főzésen vettem részt. Pontosabban, én nagyon jól éreztem magam, azt nem tudom, ő így értékelte-e a közös "akciónkat". De abból ítélve, hogy meghívott, bármikor mehetünk hozzá egy újabb forgatásra, úgy gondolom, ő is jól érezte magát. Az alábbiakban annak a rozmaringos nyúlsültnek a receptjét írtam le, amit Botond készített - úgy vélem, virágvasárnapi ebédre felséges lehet bárhol, bárkinek.

2017. március 24., péntek

Dávid Botond fotóművésszel főztem



Noha, hallottam már korábban is a székelyudvarhelyi Dávid Fotóműhelyről, nem ismertem a működtetőjét, nem ismertem senkit a fotós-dinasztiából. Aztán úgy hozta a sors, hogy a Székely Konyha Magazin forgatásához alany kellett, segítségért pedig Emese barátnőmhöz folyamodtam. Amikor mondtam neki, hogy férfi kellene legyen az alany, mivel nőnapi menüt kellene készíteni, Emese egyből rávágta, Dávid Botond! Mi több, le is beszélte vele az egészet, nekem pusztán annyi dolgom volt, hogy egyeztessem a részleteket, illetve ott legyek műsorvezetőként a forgatáson. Nos, elöljáróban csupán annyit fűznék még hozzá, hogy számomra is élmény volt Dávid Botond fotóművésszel főzni, aki nemcsak az objektíven keresztül látja és láttatja sajátosan a világot, de a konyhában is érdekes meglátásai vannak.  

2017. március 20., hétfő

Vajban párolt süllő salátákkal, pirított kenyérkockával - vendégposzt

Szomorú eseményeken vagyok túl, szombaton eltemettük a 46 éves unokatestvéremet - májrákos volt. Nagyon közel állt hozzám lelkileg, noha a földrajzi távolság közöttünk nagy volt, főleg az utóbbi 15 évben, ő ugyanis Budapesten élt a családjával, de sosem szerette a nagyvárost, és mindig hazavágyott. Most már hazatért, és itthon szülőfalujában tért örök nyugalomra... Az élet azonban nem áll meg még akkor sem, ha az elmúlt héten kissé lelassult, így hát igyekszem visszarázódni a hétköznapokba. Többek közt ezzel a finom étellel, ami az előző bejegyzés folytatása akar lenni - ha mind kissé megkésve is - vagyis, Ildikó kolléganőm a nagyon finom savanyú, fokhagymás csirkeleveséhez süllőt készített főételnek nagyon finom salátákkal.

2017. március 12., vasárnap

Savanyú fokhagymás csirkeleves - vendégposzt

A savanyú fokhagymás csirkeleves egy hagyományos Küküllő-menti leves, amit Ildikó kolléganőm nagyon finomra készít. Csirkeszárnyból és aprólékból ennél egyszerűbb és jobb levest elképzelni sem lehet, ráadásul annyira finom, hogy akár vasárnapi ebédre is lehet tálalni. Az elkészítéséről videófelvétel is készült, a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjának műsorát itt nézheted meg. 

Sütés-főzés Simonfi Ildikónál



Simonfi Ildikó kolléganőm régi motorosnak számít a sütés-főzés terén, gyönyörű tortákat és süteményeket készít, de igen jó ismerője a hagyományos konyhának is. Közelebbi barátságot egy csíkszeredai pityókafesztiválon kötöttünk, úgy kb. egy hétre rá, ahogy a Hargita Népéhez kerültem, ui. Ildikó elsők között jelentkezett, hogy segít nekem a rangos versenyen főzni. Aztán addig-addig barátkoztunk, hogy egy szép napon azzal hozakodott elő, hogy ő biza szívesen adna recepteket a Székely Konyhának leközlésre - ez jó néhány évvel ezelőtt volt. Azóta folyamatosan meglep valami újdonsággal, valami olyan ételrecepttel, ami egyszerűségében nagyszerű. Most sem bonyolította túl a dolgokat, egy hagyományos levest készített, hozzá egy egészen trendi újszerű másodikkal, és készült egy pompás desszert is. 

2017. március 8., szerda

Mátrai borzoska édesburgonya-pehellyel

Lévén ma nőnap és mint olyan pirosbetűs, jeles nap, gondoltam valami ünnepélyesebb étellel hozakodom elő. A mátrai borzoskáról elöljáróban annyit, hogy jó hosszú ideig úgy gondoltam, ez egy olyan étel, amit csak és kizárólag vendéglőkben "speciális" körülmények közepette mesterszakácsok tudnak készíteni. Igazából nem is vonzott, hogy elkészítsem, mert nagyjából elégedett voltam azzal, amit hébe-hóba az éttermekben fogyasztottam. Aztán Rózsi néni, a borszéki szakácsnő-barátnőm készített egy alkalommal nagyon finom mátrai borzoskát, s amikor megláttam, milyen könnyű elkészíteni, egyből kedvet kaptam hozzá. Azóta többször is asztalra került nálunk ez a nagyon finom étel.

2017. március 7., kedd

Sertéskaraj mandulapehelyben

Nem tudom, ki, hogy van vele, de én nagyon szeretem a rántott húst. Azt viszont nagyon unom, hogy rendszerint egy vagy kétféle változatban készíti az emberek többsége. Hogy ne legyen mindig egyforma és mindig ugyanaz, játszadozni szoktam vele, hol így, hol úgy. Vagyis hol a köretbe viszek be egy kis csavart, hol a panírját változtatom. Most mindkettőt megvariáltam rendesen, vagyis a húst mandulapehelybe forgatva sütöttem ki, köretnek pedig a hagyományos szalmapityóka illetve sült hasábburgonya helyett sárgarépát és zellert sütöttem. 

2017. március 6., hétfő

Spenótfőzelék

Szombaton piacon jártam, és örömmel konstatáltam, hogy a Nyárád-menti nénik már árulják a spenótot. Igaz, ez még mindig fóliában termesztett spenót, de legalább nálunk termett, nem messze tőlünk, csak ehejt a hegyen túl. Mindig várom ennek a spenótnak a megjelenését, hiszen ez az első igazi zöld, ami tavasz eljövetelét jelzi számomra. Nosza, vettem is belőle egy kilót, s így lett a vasárnapi ebédünk spenótfőzelék tükörtojással - teljesen hagyományosan, semmi újragondolás, úgy ahogy nagyanyám készítette. 

2017. március 5., vasárnap

Toszkán garnélás-kagylós tagliatelle - vendégposzt

Nemrégiben beblogoltam egy nagyszerű ételt a lányomtól, most pedig következzék egy igazi ínyencség a fiamtól. Tudniillik nálunk a családban mindenki főz, magyarán nem csak én szoktam ételt készíteni, de mindkét gyermekem időnként birtokába veszi a konyhát, különféle ínyencségekkel lepjenek meg. Ebben az az érdekesség, hogy míg a lányom főleg mellettem és tőlem tanulta meg a különféle ételkészítési fortélyokat, addig a fiam többnyire autodidakta módon, illetve szakácsbarátaitól leste el a konyhai fogásokat. Persze tanult tőlem is, mert főleg egyetemista korában gyakran hívott telefonon, a "hogy kell ezt vagy amazt elkészíteni" kérdéssel, de ő tud olyasmiket is, amikkel mindig meglep. Nos, például tengeri herkentyűt, garnélarákot és kagylót csak ő szokott készíteni nálunk, méghozzá nagyon ízletesen. Épp ezért, ha a család herkentyűt, vagy tengeri mütymürüttököt enne, akkor őt kérjük meg, hogy elkészítse.

Csíkszentmiklósi Kolbászfesztivál



Régóta figyelemmel kísérem az ülkei Ü.S.T.B.E. csapat ténykedését, hiszen folyton-folyvást beléjük "botlom" a különféle főzőversenyeken. Nem véletlenül, hiszen valóban mindenhol ott vannak, ahol sütés-főzés és versengés van, ráadásul zsinórban szokták nyerni ezeket a versenyeket. A Csíkszentmiklósi Kolbászfesztiválnak is két évig voltak a címtartói, vagyis két éven át megnyerték az első díjat. De találkoztam velük a székelyudvarhelyi bárányos fesztiválon, a gyergyószentmiklósi disznótoroson, vagyis minden olyan rangos főzőversenyen, ahol érdemes ott lenni nemcsak versenyzőként hanem nézőként is. Nem véletlen, hogy épp őket szúrtuk ki egy kolbásztöltés folyamatának a lefilmezéséhez, s bár ez alkalommal nem nyertek, attól még derekasan helytálltak.

2017. március 4., szombat

Sült paprikás, mozarellás csirkemell rukkolasalátával - vendégposzt

Igaz, hogy ezt Molnár Réka cukrásszal Valentin-napi vacsorára ajánltuk a kisfilmben, de ez egy olyan jó tavaszias jellegű étel, amit akár a vasárnapi ebéd főételének is el lehet készíteni. Egyébként is a tavasz itt kopogtat az ajtónkon, már nyílnak a kertekben a hóvirágok - Gyergyóban is - sőt, a fiam minap gólyát fotózott a Tatár-dombnál. A szervezetünknek pedig nagy szüksége van ilyenkor a friss, üde, zöld salátára, ami a könnyű csirkemellel pompás eledel.

2017. március 2., csütörtök

Molnár Réka cukrásszal főztünk



Kissé elmaradtam a Székely Konyha Magazinnak készített filmek beblogolásával, de igyekszem behozni a lemaradást. Ez a kisfilm gyergyóditrói kolléganőmnél, Molnár Rékánál készült még február elején, amikor megpróbáltunk egy Valentin-napi menüsort összeállítani ötletadóként a szerelmeseknek. A "feladvány" Réka számára az volt, hogy úgy állítsa össze a menüsort, hogy az ételek afrozidiákumokat tartalmazzanak. Így hát főételnek készített egy sült paprikás, mozarellás csirkemellet rukkolasalátával, és sütött egy pezsgő- és eperhabos tortát.

2017. február 27., hétfő

Brokkolis tagliatelle

A minap a lányom főzött finom, húsmentes ebédet, méghozzá olaszosat. Mindig szeretem, ha a gyermekeim főznek, s nekem csak annyi a dolgom, hogy az asztal mellé üljek. Ez a brokkolis tagliatelle viszont annyira jóra sikeredett és olyan szépen tálalta, hogy gondoltam, megosztom nagyobb közönség előtt is.

2017. február 18., szombat

Lazac-steak sárgarépapürével, csicsóka-chipsszel és vegyes zöldsalátával

Noha nem olcsó mulatság lazacot enni, néha megengedem magamnak, hogy vegyek néhány szeletet és abból készítsek valami finomságot a családom és magam kényeztetésére. Nos, a minap épp egy ilyen nap volt, ráadásul forgatás is volt nálam - zsebre, azaz tartalékba filmeztünk - gondoltam, a kollégáimat is meglephetném egy kis finom lazaccal. Nem akartam nagyon túlspilázni sem a dolgot, így hát steaket készítettem belőle, hozzá egy kis salátával, sárgarépapürével és csicsókachipsszel. Annál is inkább, mert eléggé gyakran találkozom olyan emberekkel, akik érdeklődnek különféle alapanyagok iránt: ugyan mit lehet ebből főzni? Na, itt most lesz három olyan alapanyag is, ami nem épp ismeretes Gyergyó környékén, de meg lehet vásárolni a bevásárlóközpontokban.

2017. február 14., kedd

Fahéjas csiga

Az úgy történt, hogy vettem egy új kályhát, aminek van négy gázégője és egy elektromos sütője. Természetesen, a sütőt ki kellett próbálni, és erre mi más is lenne alkalmasabb, mint valamilyen kelt tészta. Ezért előbb sütöttem egy adag darázsfészket - azt fel is csomagoltam a lányomnak, aki épp Kolozsváron volt államvizsgázni. Piszokul jó lett, olyannyira, hogy kedves lovagtársam, Attila amint meglátta, rögtön rendelt egy adagot az Amerikából hazalátogatott lánya búcsúvacsorájára. Igen ám, de a fiam is meglátta, milyen darázsfészket sütöttem, és egyből megrendelt ő is egy adagot, de ő már fahéjast kért. Időközben az új sütővel is összebarátkoztunk, a sütemény receptjén is változtattam egy kevest, így egy újabb süti lett belőle.

2017. február 12., vasárnap

Káposztaléleves véres tallérral

A káposztalélevesnek többféle változatát főzik Székelyföldön, így többek közt készítenek ún. véreses káposztalélevest is. Na most, elárulom, hogy ez volt az a leves, amivel engem gyerekkoromban ki lehetett volna hajtani a világból, ugyanis akkoriban nagyanyám nem aprózta el a dolgot, egyszerűen a véreshurkáról lehúzta a bőrét és csak úgy beleborította a levesbe. Hát ez így eléggé gusztustalan volt, mert a véres szétfőve a levesben meglehetősen undorító látvány - vélhetőleg azért nevezte nagyanyám mocskos levesnek. Sokáig nem is főztem ezt a levest, hiszen nem szerettem, aztán a múltkoriban volt egy adag lesütött véresem, ami semmiképp nem akart elfogyni, akkor jutott eszembe, hogy ebből lehetne mocskos levest főzni, csakhogy másképp kell tálalni. Nos, a tálalás látható, a hogyan alább következik.

2017. február 10., péntek

Lencsefőzelék párolt, füstölt oldalassal

A lencséről sokáig azt hittem, hogy csak a mesében létezik a szegény leányok és Hamupipőke bosszantására, aztán valamikor az 1990-es évek elején nálunk is megjelent a boltokban. Mivel nem ismeretem, édesanyámtól kértem tanácsot: hogy kell megfőzni, mit szokás készíteni belőle? Ő azt mondta, pont úgy kell készíteni, mit a szárazbabot vagy a sárgaborsót, és hogy nagyanyám többnyire főzeléket készített belőle. Így hát főzeléket főztem én is akkoriban még rántással. Közben olvasgattam ezt-azt, ismerkedtem egyéb sűrítési eljárásokkal is, és egy ideje már csak úgy készítem a lencsefőzeléket, ahogy alább olvashatjátok.

2017. február 8., szerda

Aszaltszilvaleves és lencsefőzelék párolt füstölt oldalassal - főztem megint



Utóbb megint az én konyhámban főztem lencsefőzeléket füstölt oldalassal, hozzá pedig készítettem az oldalas főző levéből egy aszaltszilvalevest. Az aszaltszilvalevesről sokat nem "rizsázom", hiszen azt már beblogoltam korábban és a receptjét láthattátok, meg egyébként is annyi benne az "izgalom" a korábbihoz képest, hogy ezt most a füstölt oldalas levében főztem. Ennél sokkal érdekesebb viszont a lencsefőzelék, amit ezúttal nem a hagyományos rántással vagy habarással/eresztékkel sűrítettem, hanem másképp. Ja, és majdnem elfelejtettem, készült még egy jó kis savanyúkáposzta-saláta is. De mindez kiderül a kisfilmből. 

2017. február 6., hétfő

Darázsfészek diós töltelékkel

Mondtam már, hogy lett új kályhám? Nos, ha nem említettem volna, akkor most szólok, hogy lecseréltem a régi, öreg gázas kályhámat és vettem egy új vegyes üzeműt. Vagyis van neki négy csigája, ami gázzal működik, a sütője viszont elektromos, állítható hőmérséklettel, többféle fokozattal, illetve időzítővel. Magyarán elsőre okosabbnak tűnt, mint én, ezért kerülgettem igencsak óvatosan pláne az elején. Aztán tegnap eljött a nagy nap, eldöntöttem, kipróbálom a sütőt, előzetesen azonban még egyet konzultáltam Ciska barátnőmmel, már nem egyébért, de neki is ilyen kályhája van, és én biztosra akartam menni. Nos, a próba sikerült, s azt hiszem igencsak közeli barátságba kerülök ezzel a kályhával, kivált a sütőjével, és minden olyan sütit megsütök majd, amiről eddig még álmodni sem mertem.

2017. február 4., szombat

Élesztős csöröge

Az a helyzet, hogy lassan két hete, hogy a gyergyószentmiklósi Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet rögtönzött konyhájában egyebek mellett csörögét is sütöttünk, s én azóta kívánom. A receptet a nőegylet elnöke, Jánosi Gabi hozta, és abban tér el az én régebbi csörögémtől, hogy ez élesztővel készül. Lényeg, hogy ma végre sikerült megsütnöm, finom, puha, omlós lett, mint a Gabié, ám én mindjárt dupla adaggal indítottam, ezért a receptleírásban is ezt a változatot írom. Íme, ilyen lett!

Hidegtál kosaras bálba és csöröge - A Lorántffy Zsuzsanna Nőegyletnél főztünk



A Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet rögtönzött konyhájában főztem Jánosi Gabriella elnökkel és György Erzsébet alapítótaggal Gyergyószentmiklóson. Erzsikével összeállítottunk egy hidegtálat kosaras bálba, Gabival pedig "csodacsörögét" sütöttünk, már nem másért, de idén hosszúra nyúlik a farsang és ha netán valaki tanácstalan lenne, akkor adjunk neki ötletet. A kis felvétel a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjának készült. 

2017. február 3., péntek

Székelygulyás

Hát a székelygulyásról vagy székely káposztáról sokat tudnék mesélni. Először is túl azon, hogy ez egy nagyon finom főétel, nálunk a családban azért is nevezetes, mert ezzel az étellel nyerte meg a lányom a VII. Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversenyt tavaly decemberben Gyergyószentmiklóson. Íme a bizonyíték róla!

2017. február 2., csütörtök

Fehér leves

Amint a korábbi bejegyzésemben is jeleztem, nemrégiben Szakács Magdika lovagtársammal főztem együtt a Csíkszépvízi Idősek Otthonának a konyháján. Magdika lovagtársam és a közös főzés most azon jeles alkalomból történt, hogy ott forgattunk a Hargita Stúdió stábjával a Székely Konyha Magazin című főzőműsorának. Kérésünk az volt, hogy mutasson valami hagyományos, jellegzetesen csíkszépvízi ételt, ő pedig úgy döntött, hogy készítsünk egy székelygulyást - hiszen ez az étel is mindjárt jellegzetessé válik, ha szépvízi káposztából készül - és főzzünk hozzá egy fehér levest, amit téli időszakban igencsak népszerű a településen. Igaz, többnyire tejföllel készítik, viszont Magdika ez alkalommal egy érdekes tojásos sűrítési eljárást is megmutatott, amire érdemes figyelniük főleg azoknak, akiknek a családjában laktózérzékeny személy van.

2017. február 1., szerda

Fehér leves és székelygulyás - Magdikával főztem



Nemrégiben Szakács Magdikánál jártam Csíkszépvízen, és közösen főztünk fehér levest és székelygulyást. Magdikáról tudni kell, hogy lovagtársam is, és nagyon felelősségteljes munkát végez a Csíkszépvízi Idősek Otthonában. Ő ugyanis nap mint nap munkatársaival együtt házias ételekkel kényezteti az ottlakó idős embereket, köztük többnek is figyel a diétájára. A Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjában fehér levest készített - amiben megmutatott egy különleges sűrítési eljárást is - és székelygulyást készített igazi csíkszépvízi savanyú káposztából.

Nudlileves

Tavaly januárban, amikor Kard Éva magyaros krumpligombóc-levesére annyira fellelkesültem, hogy kezdtem kutatni, vajon a mi vidékünkön valami hasonlót főznek-e, akkor bukkantam rá a tárkonyos krumpligombóclevesre. Már abban posztban leírtam, hogy az akkor 80 éves keresztanyám segített, ő ugyanis főzött ilyen levest. De nem csak őt fogtam vallatóra, hanem a majdnem 80 éves édesanyámat  is, aki ugyan nem ismerte ezt a változatot, de ismert mást, méghozzá a nudlilevest. Sebtében. telefonon el is mondta, hogyan kell készíteni, én pedig azóta többször is megfőztem - legutóbb kamerák előtt is, s mint látjátok, fotó is készült róla. 

2017. január 31., kedd

Lekváros derelye – Barátfül

A lekváros derelye vagy barátfül egyik kedvenc téli ételem, mégis - ki tudja, mi okból - ritkán készítek. Szerintem, a lapító, azaz a jó öreg gyúródeszka a ludas a dologban, azt ugyanis elővenni is unom, de használat után lemosni, elpakolni még inkább rühellem. A másik ok az lehetett, hogy az üzleteinkből jó ideje eltűnt a "marmaládé", vagyis az a kemény gyümölcslekvár, amit többféle gyümölcsből készítettek, nagy ládákban forgalmaztak, és az élelmiszerboltokban hatalmas késsel metszették ki belőle a szükséges mennyiséget, aztán barna papírba csomagolva adták át a vevőnek. Nos, ilyen lekvárt legalább 25 éve nem láttam, folyós lekvárral viszont nem lehet derelyét készíteni. Pedig a derelyét szeretem, nagyon is szeretem... Jó ürügynek kínálkozott az első forgatás a kis konyhámban a derelye készítésre, ráadásul Ilus barátnémtól kaptam finom, igazi szilvalekvárt is egyenest a szilva hazájából Ülkéről. Így hát, mint a korábban posztolt kisfilmben is láthattátok, nekigyürkőztem derelyét készíteni. 

2017. január 15., vasárnap

Mustáros szelet zöldséges bulgurral

Egy jó vasárnapi ebédnek nincs is jobb a mustáros szeletnél, s ha adott minden hozzávaló akkor még mindig el is készíthető. Viszont nem mindegy, milyen körettel tálaljuk! Általában ugyebár az ilyen mártásos, szószos ételeket hagyományosan vagy párolt rizzsel, vagy kifőtt tésztával, vagy krumplival tálaljuk. S ezzel nem is lenne gond, ha nem hízlalna ezekben a társításokban. Jó ideje már, hogy keresem azt az optimális köretet, ami aspektusában, ízvilágában hasonló a fennebb említettekkel, mégsem hízlal. Így bukkantam rá a bulgurra - amit török rizsként is emlegetnek - ami ugyebár tejes érésben lévő búza kiszárítva, így lényegesen kevesebb a keményítő és szénhidráttartalma. Ezek után a kérdés csak az volt, hogyan is készítsem el, hogy az jó legyen, de Fördős Zé blogján erre is találtam megoldást. Mondjuk Zé zöldséges bulgurjától elég sokban eltértem, de nekünk ez így is ízlett.

2017. január 14., szombat

Lekváros derelye, nudlileves és tárkonyos krumpligombóc-leves


Boldog új évet minden kedves Olvasómnak! Úgy vélem, egy kis magyarázattal tartozom az eltűnésemet illetően - erre viszont némi magyarázattal szolgál ez a kis film is. A történet azzal kezdődött, hogy a lányommal nagy felújítási munkálatokba kezdtünk még múlt év novemberében - rá is fért a konyhámra - és mivel kalákamunkában készült el kissé elhúzódott a munkálat. Épp, hogy elkészültünk az ünnepekre. Az új évben aztán kaptam egy új megbízást is, felkértek, hogy legyek a műsorvezetője a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjának, amit én örömmel el is vállaltam. Innen jött a következő ötlet, hogy a forgatás történjen az én felújított konyhámban. Így hát múlt kedden jött Zsuzsika és Huni - a két operatőrkolléga -, akikkel együtt elkészítettük a nyers filmet, amit aztán Elemér vágott készre. A Hargita Stúdió kérése az volt, hogy valami téli és hagyományos székelyföldi étel készüljön, ezért esett a választásom a lekváros derelyére, s ha már krumplis tésztával dolgoztam, gondoltam, bemutatok még két egyszerű levest is, ami ugyanabból az alapanyagból készül. Na, de úgy vélem, ennyi elég is lesz elöljáróban, nézzétek meg a filmet, mert minden lényeges információt megtaláltok rajta.